5.Rész

Vajon jól tettem,hogy elmentem Justinhoz?Ezzel most lehet,hogy veszélybe sodortam Justin életét!Mi van ha valami baja esik?Ő egy fontos személy,egy énekes,mindenki szereti és én egy olyan lány akit senki nem szeret.
Hazamentem,mert már nem volt kedvem gondolkozni sem.Keresni akartam otthon valami elfoglaltságot,amivel el tudnám vonni a gondolataimat Justinról.
Leültem az íróasztalom elé és elővettem egy fehér lapot,egy ceruzát és egy radírt.Elkezdtem rajzolni.Nem akartam semmit rajzolni csak Justinra nem akartam gondolni és ezt legalább szerettem csinálni és még nem is nagyon gondolkozok ilyenkor csak fogom a ceruzát és firkálok.Most is ugyanígy tettem nem is figyeltem oda.Mintha a semmibe néznék ilyenkor.Szerencsére meg van a "képességem" az ilyenhez és ha nem akarok gondolkozni akkor nem gondolkozok-milyen szívesen is mondanám ezt de nem tehetem mivel nem így van.Nem tudok nem gondolni semmire-sajnos.Bekapcsoltam a szobámban lévő tévét és közben azt néztem.De a kezem még mindig a ceruzát fogta ami még mindig a papíron "dolgozott".
Semmi értelmes műsor nem volt a tévében ezért inkább zenét hallgattam.Bruno Mars,Miley Cyrus,Selena Gomez,B.O.B...jöttek így sorban a számok.De mikor már nem is gondoltam Justinra na vajon kit hallok?Justin Bieber-Baby..Kikapcsoltam a tévét és és ránéztem a rajzra.Mikor megláttam a firkának hitt rajzomat kiesett a ceruza a kezemből.
-Justin!-mondtam suttogva a rajzot nagy szemekkel nézve.Justint rajzoltam le de nem,hogy csak így egyszerűen Justin arcát vagy valami hasonlót hanem egy erdőben Justint.......HOLTAN! és én is ott voltam. Véres voltam.Én tettem!Meg fogom ölni Justint?Ezt jelenti?
Széttéptem a lapot és leszaladtam a konyhába az autó kulcsáért.Szerencsére az asztalon volt pedig általában Chris elteszi a szobájába egy titkos kis helyére,fogalmam sincs,hogy miért.
Kimentem,beültem az autóba és beindítottam.Elakartam menni,enni vért,vért!
Belenéztem a tükörbe és megpillantottam magamat,tűzpiros szemekkel óriási fogakkal és hosszú karmokkal.Megijedtem magamtól.
-Ilyen lehetek én mikor át vagyok változva?-kérdeztem magamtól remélve,hogy azt válaszolom,hogy ez nem én vagyok.Mit tennék ha még Justinnál ülnék és újra előjönne az az érzés ami megőrit.Nem is mertem rágondolni.
Kiugrottam az erdő előtt az autóból és mentem "enni".


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Nem tudom hány óra lehetett mikor reggel az erdő közepén ébredtem fel egy vértócsában,körülbelül 8 óra lehetett,mert már nem volt sötét.Lassan felálltam és elkezdtem szaladni az autóig.
Beültem az autóba és belenéztem újra a visszapillantó tükörbe.
Visszatérta normálisnak tűnő Nina.Az aranyos lány aki még a légynek sem ártana.Gyors beindítottam a motort,hamar hazaakartam érni,hogy megfürödjek és átöltözzek.Undorodtam magamtól.
-Én nem vagyok gyilkos!-győzködtem magamat,de ha ilyen tudok lenni ilyenkor akkor milyen lennék egy emberrel?!Igaz akkor nem hiszem,hogy csak EGY embernek lenne baja.
Mikor hazaértem az egész család idegesen köszöntött.Nagyon haragudtak rám,nem tudták,hogy hol vagyok,bár abban biztos lehettek,hogy meg tudom védeni magamat,mert az a kis kedves lány csak álca a suliban.Igaz,hogy kedves vagyok de ha megbántanak nagyon nehéz lenyugodnom.
-Hol voltál?-Kérdezte anya mérgesen-Hiszen te véres vagy!Valami bajod esett-folytatta anya közben a ruhámat nézte.
-Én csak...csak...éhes voltam-mondtam a földet bámulva.
-Éhes?És hol voltál?Ugye nem embert ettél?-mondta még mindig ugyanazzal a hangsúllyal.
-Nem nyugodj meg!Az erdőben...-mondtam kis "ártatlanul".
-Mindegy nem mondok semmit,menj és fürödj meg és tedd be a mosásba a ruhát.
Így is tettem.Megfürödtem,felöltöztem és befeküdtem az ágyba...